Svalbard külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észrevehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A fekete kerítés mögött mely körbeöleli, néhány fa áll, s köztük az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat a sírokhoz. Az északi végben egy kisebb épület vehető észre, talán a temető őrháza.
A sírok között sokféle van, akadnak rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba, talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni. Nappal a béke és nyugalom helye, éjszakánként viszont különösen rideg hely; ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszakai szél sikolyát hallja -e?