Színes, hangos forgatag - ezek a szavak írják le leghűebben a nellondi piacteret. Különböző árusok hirdetik nagy hanggal portékájukat; asztalok, bódék, vagy akiknél erre nem telik, ott egy egyszerű földre terített pokróc, de olyan bőségesen meg van rakva minden, hogy egy gombostűt is nehezen lehetne beejteni a portékák közé. Különféle gyümölcsök és zöldségek minden mennyiségben; a legtöbb helyen talán ezt láthatja az ember, de ha körülnéz, talál ruhaneműt is, sokkal olcsóbban, mint ahogy egy boltban megkaphatná, de közel ugyanolyan minőségben. Persze nem királyi ruhák, itt inkább a középosztály leli meg az ízlésének megfelelőt.
Naphosszat lehetne sorolni a rengeteg portékát, ezért egyszerűbb, ha annyit mondok, hogy itt az ember megtalálhat szinte mindent, amit keres. (Kivéve persze ha valami különösen sötét dologról van szó; ez esetben az ember jobban teszi, ha a piac "fekete" jelzővel kiegészített részén kóborol - persze csak óvatosan.)
A piacon mindig szól valamiféle zene, de a forrását nehéz megállapítani, főleg a rengeteg kiabáló árus és a többi alapzajt alkotó hanghatás mellett.