Svalbardi bérházak

A kereskedőnegyedben található bérházak környékének hangulata ugyanolyan, mint az egész negyedé: sürgés-forgás, hangzavar, az egyik ablakból a másikba átkiabáló lakók... 
A magánházak sorokban találhatók meg, és nem adnak nagy kreativitásról tanúságot. Ugyanaz a háromszög alakú tető, ugyanaz az ablakforma, sok helyen ugyanaz a kerítés, épp csak a színek térnek el, na meg néha a törölközők, a virágládák az ablakokban. Apró jelek, amikkel az itteni lakók mégiscsak igyekeztek egyénibbé tenni a saját területüket. A házakhoz zsebkendőnyi kert tartozik elől, és épp el lehet sétálni a közös kerítés és a ház fala között oldalt anélkül, hogy ledörzsölnénk a ruhánkkal a festéket. Ha az egyik ablakból pallót bocsátanánk a másik házon található szemben lévő ablakhoz, egyáltalán nem kellene hosszú pallót választanunk (de távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak).
A társasházaknál aztán még rosszabb a helyzet: korántsem felhőkarcolók, még csak nem is tíz- húszemeletes panelházak, de sok ember lakik bennük egy helyen, egyforma, maximum elforgatott lakásokban, és ha kívülről akarják megmutatni, hol laknak, bizony csak néhány ablakot tudnak kijelölni, amik ugyanolyanok, mint a többi ablak. Ezek a társasházak általában átjárhatóak, elől és hátul is van bejáratuk, de csak elől találhatóak kapucsengők, a hátsó ajtók a lakók kulcsaival nyithatóak. Ha a lépcsőházban kiég a villany, vagy túl saras a lépcső, vagy málik a vakolat, akkor lehet panaszkodni a házvezetőnél, de korántsem biztos, hogy a hiba hamar javítva lesz. Nem a legszegényebbek laknak ezekben a lakásokban, de aki megengedheti magának, az inkább másik negyedbe költözik, vagy legalábbis a nem olyan messze található magánházakba.