Sophie Lee otthona

Odabent kényelmesen kialakított előtér van, afféle iroda és fogadószoba egyben, de nem a megszokott kialakításban. Nem láthatsz nagy fiókos asztalt, foteleket, székeket sem. Egy kisebb alacsony asztalka van csak itt, a falak menték szekrények, könyves polcok, a földön pedig szépen megmunkált szőnyegek sorakoznak, rajtuk puffok, párnák. Olyan kis kuckós a hely, úgy érezheted itt igazán jó lenne elnyúlni és egy jót pihenni, nézegetni a csillagokkal díszített plafont, ami olyan érzést kelt, mintha odakint lennél. A plafon egyébként mindig olyan képet mutatni, mint amit kint is látni, ha felhős az ég, akkor felhőket pillanthatsz meg, ha napsütötte, akkor erős fény van odabent, ami a különleges gyűrűnek hála nem zavarja a vámpír hölgy szemét.
A falak melletti szekrényekben sokféle tárgy is helyet kapott, többől is érezni az erős mágikus kisugárzást, és persze akad néhány kitömött sötét lény fej is, no meg különleges sötét erőket sugárzó holmik, mint például egy aszott zombi kéz, vagy egy vörösen izzó szemű majomkoponya.
Végül pedig egy kisebb állványt szúrhatsz ki, amin aprócska démon ücsörög, ha épp ott van kedve tölteni az idejét, de persze mivel nem háziállatról van szó, nem szögezhető oda, ez csak afféle pihenő hely neki, bár néha ő is jobban szeret a párnák között hancúrozni.

Ebből a központi szobából egy ajtó nyílik, ami a hölgy lakosztályához vezet. Ha véletlenül belesel az ajtón nem látsz itt koporsót, vagy hasonlót. Hiába vámpír, kedveli a kényelmet. Nagy, baldachinos ágy, szépen berendezett szoba, olvasószekrénnyel és mindennel, ami kellhet ahhoz, hogy az ember kényelmesen tölthesse éjszakáinak azon részét, amikor nem portyázik...

~Öt év. Öt év telt el már el, de rajta alig látok változást!~ *Ez a megállapítás pedig megalapoz bennem egyfajta gyanút. Az még inkább, mikor elkezdi terelni a témát. Látom, hogy zavarja, amiért a sápadtságáról kérdeztem. Ha esetleg megbántottam volna, jobb ha tudja, nem ez volt a szándékom. A kíváncsiság vezérelt már-már beteges bőrszíne látta után.*
- Ilyen feketében nem is csodálom *kapok látszólag a horogra, majd visszakanyarodok egy picit ehhez a témához hogy lássa, nem dőltem be* - De attól még lehetne melegebb is a kezet, hiszen idebent vagy! *amikor odaadta a bögrét, volt lehetőségem pár percig kezeimet az övéire helyezni. Olyanok voltak, mintha egy-egy jégcsapot fogtam enyéim között!*
- Uhm, jó *bólintok, amúgy sem terveztem megosztani egy infót. Ennél most sokkal fontosabb dolgaim is akadtak* - Amúgy én itt psszichológus vagyok már egy ideje és a közelben van a saját lakrészem is. Ami meg a tanítást illeti, az igazgató adott lehetőséget hogy én is tanár lehessek, de visszautasítottam.

- Felesleges ezen aggódnod. Mint magad is rájöttél vámpír vagyok. Nekem már nem ártanak az ilye dolgok.* mondom és a papírok közt pakolászok. Közbe hallgatom Haku badarságát. *-Nem szoktam enni és aludni sem. Ha nagyon muszály akkor meg ott van a transzplantációs vér. Úgy hogy nem kell vadásznom sem. Raven meg egyedül azért maradt mellettem, mert nem öltem meg mikor parancsom volt rá. Tbbször is emberekre támadt de úgy döntöttem adok neki egy esélyt, ami nekem nem adatott meg. És mint mondtam. Előttem sosem változik át szóval azt sem tudom hogy néz ki emberi alakban. * mondom talán kicsit ingerültebben mint kéne. Amióta el jöttem Nellondból, szinte senkivel sem tartom a kapcsolatot, pláne nem férfiakkal. Még mindig bánt a tudat hogy ott hagytam Lincet és Steven válaszok nélkül hgyva. És még enyi év után sem tudok dönteni közülük.*

Lezárt kör!