Elátkozott lelkek ivó

Tárgy: Elátkozott lelkek ivó Hétf. Okt. 20, 2014 7:22 pm

Elátkozott lelkek ivó

Ha a sötét negyed felé tévedsz, ahol a sikátorokban csak minimális fény pislákolását láthatod, mindenképpen ajánlom, hogy kerülj el egy helyet, az alvilági fogadót.
Ide az olyan emberek járnak, akikkel nem szívesen húznál ujjat, hiszen egy rossz szóért is már a halál vagy a szenvedések völgyébe kerülsz. De ha még is elég bátornak érzed magad ahhoz, hogy belépj a helyi alvilág szórakozóhelyére, akkor nagyon figyelj arra, hogy mit teszel és mit mondasz, hiszen itt még a falnak is füle van.
A fogadóban szinte minden emberen látszik, hogy nem érdemes beléjük kötni, még akár beszélgetésbe elegyedni se, hiszen ha más véleményen vagy, mint ők, akkor hamar pénz nélkül, összeverve találod magad az utcán. Ezért is híres ez a hely annyira a verekedésekről is, hiszen nem telik itt el nap a nélkül, hogy legalább három összezörrenés ne történne.
Egyébként a kocsma belseje átlagosan néz ki, kicsit talán lepukkantnak tűnik, még is igen otthonos a bent tartózkodók számára, hiszen nekik ez a hely nem csak a piálásról szól, hanem a nagy üzletekről is. Leginkább vámpírok és vérfarkasok járnak ide. Az embereknek és máf fajoknak élet veszélyes itt tartózkodnia mert könnyen vacsoraként végezhetik. Az aurorok közül sem mernek betérni ide.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 7:30 pm

*Sok dolog történt azóta, hogy a párom, Lisbeth elhagyott. Annyira hiányzott, hogy abba pusztultam bele. Lelkileg, ezért inkább a távozását követő harmadik nap elsétáltam a nellondi tengerpartra, és a felkelő Nap fényében leszúrtam magam egy fém karóval, és a vízbe zuhantam. Ez hozzásegített ahhoz, hogy enyhüljenek a fájdalmaim, amit a távozása okozott, de nem hittem volna, hogy valaki lesz olyan hülye, és utánam ered... Visszaadva a régebbi, hidegen-hagy-mindenki-sorsa stílusomat.
Egy ismerősömet még a Nellondba költözés előtt ismertem meg. Piszkos ügyeket szerveztünk meg együtt, köztük rengeteg gyilkosságot, amit imádtam. Valahogy mindkettőnket vonzott a sötétség, ezért a végén nem csak ismerősök lettünk, de nagyon jó barátok is! Mindez akkor változott meg, mikor megismertem Lizbethet, teljes nevén Elizabeth Ellen Torchwoodot egy a mágikus sötét fellegvár kicsiny kávézójában és teaházában. Észrevettem, hogy kiszúrt, és amint megvettem a zöld teám, odaültem hozzá... Elkezdtünk csevegni, később meg összejöttünk. A többi részlet pedig lényegtelen. Csak egy van, ami nagy ritkán még visszatér, s akkor nagy fájdalmat okoz: az, mikor egy hajnalon lelépett, míg aludtam. Szar volt arra felkelni, hogy már nincs mellettem.
De mindegy! Inkább a lényegre térek: az ismerős kihúzta a testemet a vízből és egy olyan varázslatot mondott rám, aminek köszönhetően jégsárkány lett belőlem. Nem tudom, hogy a francba hozta össze, a részletekről nem beszélt. Nem is tudott szóhoz jutni, mert amint felébredtem és ő fölém hajolt, megtéptem.
Most pedig egy kis fogadó szobájában fekszek fent, jégkék csuklyával fejemen. Kezeim fejem alatt vannak, lábam meg kényelmesen a másikra téve pihen. A velem szemben lévő falat bámulom, azon gondolkodva, hogy lemenjek -e inni valamit...*

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 7:48 pm

*Hosszú nap volt a mai is. Nem elég a tanítás, meg hogy házvezető vagyok, még az Aurorközpontban is halálra dolgoztatnának ha tudnának. Mivel a köpenyem bűzlött az emberi valamint démoni vértől, rövid úton megszabadultam tőle és a fekete piacon sikerült szereznem egy hosszú fekete bőrkabátot. Nem mellesleg erről a vért is könnyebb lemosni. Hogy fáradalmaimat kipihenjem, beléptem a közeli ivóba, és miután kikértem egy nagy pohár zöld abszintot, leültem az egyik sarokba és ott iszogattam. Raven kivételesen nem tartott velem. A legutóbbi kis balhé után nem óhajtottam vele beszélni. Jelenleg senkivel nem volt kedvem társalogni. Pláne hogy egy ismerős illat régi emlékeket idézett bennem ami a városban mindenhol terjengett. Ezért is akartam elnyomni a szesz szagával.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 7:59 pm

*Úgy gondolom, nincs veszteni valóm, ezért felkelek, kissé bágyadtan megnyújtom az izmaimat, és lebicegek a földszintre. A lépcső nyikorog, így sajnos lépteim nem sikerülnek olyan csendesre, mint akartam. ~No mindegy~, rántok vállat, aztán odasétálnék a pulthoz, mikor megpillantok az egyik bárszéken egy ismerős alakot. Elgondolkodok rögtön azon, nem -e láttam -e már valahol. Balszerencsémre igen.*
~Baszd meg, ez Sophie!~ *Belém áll a szar is erre. Ő az, akivel a legkevésbé akartam összefutni. Már csak azért is, mert kicsit féltem attól, hogyan magyaráznám meg az eltűnésem. Nem tudtam indokot kitalálni rá, de azt sem árulhattam el, hogy hiába szerettem őt, hiába próbálkoztam elfeledni a régi szerelmem, addig gyötört a volt szerelmem emléke, hogy helyette a halált választottam. És most még csak nem is vámpírként élek! Hanem valami jeges fenevadként. Köhintek egyet, jobban fejemre húzom a csuklyámat, s kissé távolabb foglalok helyet tőle.*
- Egy abszintot, mint annak ott *mutatok a lányra távolabbról, a hangomat pedig igyekszek mélyebben tartani. Így talán nem ismer meg... vagy legalább nem is nem azonnal. A pultos bólint, és elrakja a poharat, amit törölgetett.* ~Ebből még baj lesz...~

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 8:18 pm

*Nyugodtan iszogatok, mikor hallom hogy a lépcső nyikorogni kezd. Ne igazán foglalkozom vele, mert sok erre az átutazó vendég. De valamiért erősödni véltem az ismerős illatot. De úgy gondoltam hogy csak beképzelem magamnak. Szemem sarkából megpillantok egy kék köpenyes alakot, de nem törősök vele hisz jégsárkány. Talán az igazgatónő Egyik távoli rokona. Kitudja. Már épp kortyolnék az italomba, mikor meghallom a hangját. Mélyebb mint amire számítottam de elgondolkodtatott. Nagy szemeket meresztek az előttem lévő falra, és próbálok emlékezni annak a hangjára aki másodszor is elhagyott engem, miután újra és újra elnyerte a bizalmamat. De most még vámpírként sem tudom eldönteni, hogy valóban ő az e, hisz nem az aurája egy jégsárkányé, és nem egy vámpíré. ~Ne várj semmit! Nem lehet ő, hisz elhagyott. Ugyan miért jönne vissza egy szörnyeteghez?~ gondolkodtam és lehajtottam a fejemet.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 8:39 pm

*A pultos hamar elém rakja a nagy pohár italt. Belekortyolok, és magam elé meredek, azon merengve, merjek -e Sophie-ra nézni. Közöttünk 3 bárszék van, talán ilyen messziről nem tűnne fel neki, ha rásandítanék. Enyhén felé fordítom a fejem, majd azzal a lendülettel tovább figyelem a sötétbarna bárpultot. Meglehetősen szomorúnak tűnt, de halvány lila gőzöm sincs, mi a baja. A régi emlékeim furcsamód megmaradtak, ezért emlékeztem Lisbethre még visszatértem után is. S ezért lehetséges, hogy még Sophie-t is felismerem annak ellenére, hogy szerintem több évtizede nem láttam már. Különösen telik az idő a holtaknál és az élőknél. Ami itt pár perc, ott óráknak tűnik. Ebből kiindulva lehet abban logika, hogy ami itt mondjuk egy évnek tűnik, az ott már több évtizednek is megfelelhet... Bár ki tudja, hogy van ez! Nem az ezoterikára tettem fel az életem.*
- Hejj, mit lógatod az orrod, loboncos? *szólalok fel végül, szárazon odavetve neki a kérdést, aztán csendben tovább kortyolgatom az abszintot. A hangomat most sem emelem fel. Nem jöhet rá ki vagyok, nem-nem!*

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 8:48 pm

*Elmélkedésemet az idegen hangja töri meg, és kizökkent sötét hangulatomból. Talán ez mentette meg a kocsmában lévő démonok és semmirekellők életét.* - Mi közöd van hozzá jégsárkány? *kérdeztem ridegen, és vörösen izzó tekintetemet emeltem rá. Továbbra is erősen élt bennem a gyanú hogy ismertem ezt az embert, de nem tudtam biztosra honnan. Nem láttam az arcát. De arra rájöttem nem az itt élő sárkányok közé tartozik. A Hó-Jégsárkányok, mások voltak. Ők voltak az árnyak közt meghúzódó fény, akik fentartották a békét. De ez a sárkány mintha a sötétben bolyongott volna.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 9:00 pm

- Sok, miután a fajtámat használod becenévként *válaszolom, majd egy vörös szemű férfira pillantok, aki észrevétlenül a lány kabát zsebébe nyúl, és kihúz egy arany tőrt. Diadalmas vigyorral a képén futásnak ered, én pedig felpattanok. hangos zörejjel a földnek nyomom, nyakánál szorítva.*
- Ide figyelj húgyagyú! Úgy mert elvenni ezt a tőrt, hogy lenyúlok a torkodon, és a beleiddel fojtalak meg, ha egy ujjadat rajta találom fél perc elteltével. VILÁGOS?! *nem figyelek már a hangomra. Nyíltan üvöltök vele, nem zavar, hogy erre mindenki rám pillant, aki csak áll. Az ülő vendégek meg felé fordulnak, de egyesek nem is törődnek az eseménnyel, mintha mindennapos lenne itt az efféle.
A különös teremtés gyáván lerakja a fegyvert, kegyelemért esdekel. Lendületesen felegyenesedek, s belé rúgok, mire elrepül a kijáratig. Végül felkapom a tőrt, és visszasétálok Sophie-hoz....*

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Kedd Ápr. 07, 2015 9:09 pm

*Nem igazán érdekelt hogy a zsebemből elemelik a tőrt. Rövid úton vissza tudnám szerezni ha akarnám, de mióta vámpír vagyok a család már nem jelent számomra semmit. Elvégre még a fiamat sem láthatom soha többet, mert véletlenül még megölném. És amúgy sem ilyen életet érdemel. Majd meghallom az idegen hangját de most rá is ismerek. A kezemben összeroppan a pohár így a vérem a padlóra csepegve keveredik a zöld itallal. Oda jön hozzám a köpenyes alak nekem meg szinte lángol a tekintetem. Fogaimat összeszorítom hogy ne üvöltözzek, és valamennyire vissza fogjam magam. *
- Egy okot mondj hogy ne ezzel a tőrrel öljelek meg? - kérdeztem ahogy kivettem a kezéből, és azzal mutattam rá. Agyaraim elő villantak, ahogy próbáltam visszafogni magam. Ami igen csak nehezemre ment. Még nem uraltam tökéletesen az erőmet, így néha komoly bajok származtak belőle ha dühös voltam. Ledobtam néhány érmét a pultra majd félre lökve az előttem állót kimentem a kocsmából és a sötét utcán feldúlva elindultam. Magam sem tudtam merre. Nem tudtam hogy haza menjek - e vagy a sulihoz. Már semmit sem tudtam.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Pént. Ápr. 17, 2015 5:25 pm

- Én voltam az, aki visszahozta - válaszolom, és meglepődök, mikor felfedezem az agyarait. Egyébként csak most veszem észre, hogy hulla sápadt, mintha rohadt beteg lenne, de az új felfedezés érdekes gondolatmenetek felé terelnek, amiről jobb, ha nem teszek neki említést.. Egyelőre.
Mire észbe kapok, meg már elindul kifelé. Csípőre tett kézzel nézem végig a jelenet, majd utána indulok, hogy véletlenül se jusson messzire.
- Ácsi, ácsi! Te meg hova mész? - ugrok elé a semmiből, s ragadom meg csuklóját finoman. Nem fog tudni kiszabadulni belőle, direkt úgy fogom. Enyhén rá is szorítok, de csak annyira, hogy ez biztosítva legyen.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Pént. Ápr. 17, 2015 5:35 pm

*Kirobogtam a szinte viharrá erősödő időben. Nem igazán érdekelt hogy fúj a szél, és szakad a hó. Már megszoktam és engem már nem nagyon érintett a dolog. Hirtelen Steven előttem terem, és megragadja a karjaimat. *
- Azonnal eresz el! *mondtam neki ahogy rá emeltem a tekintetem. Nagyon dühös voltam rá és már megint csak a semmiből tűnt elő. Se egy üzenet, semmi. Úgy döntöttem hogy mos nem engedek neki és nem akartam vissza fogadni a bizalmamban. Mert féltem hogy újra el fog hagyni.* - Eressz el! * mondtam neki ahogy vele szemben álltam.*- Még is hol voltál eddig? Miért hagytál ott?*kérdeztem tőle.*

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Pént. Ápr. 17, 2015 6:00 pm

- Nem eresztelek el! *mondom komolyan. ha azt hiszi, pár szóval megint elcsendesít majd, téved! Úgy érzem, ez alatt a hosszú idő alatt mindketten sokat változtunk. ismét. Még komolyabbnak tűnik, mint régen, de belül semmit sem változott. Átlátok a szitáján, ezért tudom, miért akar annyira elhajtani magától: fájna neki, ha újra elmennék mellőle. Ezért próbál minél távolabb tartani magától. Azelőtt el kellett volna elvetnie ezt, hogy egyáltalán megfogant a gondolat a fejében.*
- Ugye nem gondoltad, hogy ilyen hamar elárulom? *kérdezem fagyosan* - Eltaszítasz a francba, még ha ezt ki sem mondod, csak próbálkozol vele, szabadulni próbálsz holott tudod, reménytelen. Ahogy az is, hogy az elküldésemmel próbálkozz bármiféle módon. Most pedig azt kérdezed, miért voltam távol. Talán elmondom később. De semmiképp sem itt.

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Pént. Ápr. 17, 2015 6:08 pm

*Nem próbálkozok a kiszabadulásommal, mert egy sárkány mindig is erősebb marad egy vámpírnál de jó lett volna ha elenged. *
- Rendben de elengednél? *kérdeztem tőle és lemondóan sóhajtottam.* -Ígérem nem szököm el. * Tettem hozzá és komolyan gondoltam.* - Tudok egy helyet ahol beszélhetünk. * mondtam neki ahogy összébb húztam a kabátomat mintha fáznék. *-Az irodámban beszélhetünk. Csak el kell jutni a suliig. * mondtam.*

Tárgy: Re: Elátkozott lelkek ivó Szomb. Ápr. 18, 2015 1:04 pm

- Elengedlek, amennyiben tényleg nem szöksz el. Bár azt hiszem sejted, mennyire hiábavaló, miután én már nem vámpír vagyok *hanem sárkány, ami tud repülni, és nem kell attól tartania, hogy megölné a felkelő Nap.*
- Követlek! *sétálok mögé, éberen figyelve mozzanataira.*

» Elátkozott rózsakert