Aoki Karen

Teljes név: Aoki Karen
Becenév: -
Származás: Fülöp-szigetek
Születési hely: Davao
Születési idő: 1997. 03. 09.
Kor: 17
Horoszkóp: Halak
Pálca: -
Patrónus: -

A Fülöp-szigetek egy városában, Davao-ban született. Van egy 20 éves bátyja, Zed és egy 9 éves húga, Kaori. Apjának egy autószerelő műhelye van.

*Az asszony teát öntött a három fehér csészébe. A gőz kecsesen táncolt a levegőben.*
- Biztos ezt szeretnéd, kincsem? *szólalt meg lágy hangján a hosszú, fekete hajú nő miközben férje mellé ült.*
- Támogatunk téged, de tudnod kell, hogy az az iskola messze van. Kollégiumban laknál és csak ritkán jönnél haza. Iskola szünetekben. A hétvégét ott töltenéd.*a férfi bele kortyolt a teájába.*
- Tudom, de akkor is ezt szeretném. Szeretnék, egy olyan iskolába járni ahol nem vagyok különc, ahol nem vagyok nevetség tárgya, ahol nem bántanak.*az utolsó szónál Karen lehajtotta a fejét és hangja elhalkult.*
~ Nem szabad sírnom, nem szabad. De az emlékek…még mindig fájnak.~gondolta,miközben érezte,hogy a szemében könnyek gyűlnek. A fájdalom és a harag könnyei.*
- Mindig bántottak. Bármi történt az az én hibám volt. „Már megint esik? Ez a te hibád te korcs!” Mindig, mindig, mindig! Sosem telt el úgy nap, hogy ne bántottak volna! Ha nem fizikailag gyötörtek, akkor lelkileg! A tanárok sem tettek soha semmit! Soha!!
*A sós könnyek végig szántották az arcát, ahogy a hangjától visszhangzott a ház. Szülei szemében ott volt a szomorúság, a fájdalom és ott csillogott még apró lángocskával a düh. A düh azok iránt akik örökösen bántották lányukat. A kegyetlen emberek iránt akik önző módon csak a saját fajtájukat ismerik el. Karen lassan mélyeket lélegzett majd tenyerét végig húzta az arca előtt és elpárologtatta arcáról a ”vizet”.*
- Rendben kislányom. *bólintott Kaoru. Karen a beszélgetés után fellelkesült és izgatottan rohant be kicsiny kis szobájába ahol cicája, Othello kisajátítva az ágyat lelkesen szuszogott.*
- Othy! Ébredj! *a lány az ágyra huppant felébresztve ezzel a kandúrt. A vadas bundája, fajtiszta macska lassan ásított egy hatalmasat majd kinyújtóztatta végtagjait. Ragyogó, sárga szemeit gazdájára emelte és fülelt.*
- Mi lenne kiscicám, ha te is velem jönnél Norvégiába?*kérdezte mosolyogva gazdája. Othello persze dorombolva gömbölyödött az ölébe.*
- Ezt igennek veszem.*nevetett Karen majd az ablakon kinézve reménykedett,hogy új élete tökéletes lesz.*