Svalbard fogadó

Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst

Hosszú évek óta kerestem már Miharut. Utoljára Romániában találkoztam vele, az ottani iskolában. De ez már évekkel ezelőtt volt. Azóta csak arról hallottam, hogy mi történt a szentélyben, és hogy részben vámpír lett. A kitartó keresés eredményeképp pedig az lett, hogy híreket kaptam miszerint egy Norvégiai szigeten él és az ottani iskola, vadőre. Nem értettem miért pont ide jött, otthonról. Nagyon rideg hely volt. Mindent hó és jég borított, és csípős hideg szél fújt. A helyi fogadóban szálltam meg és épp egy forró teával ücsörögtem az egyik asztalnál.

Újabb hét telt el, és indulhatott az újabb szállítás. Felpakoltam a szekérre, ami elé már be volt fogva a két ló. És indultunk a város felé. Szokatlanul jó idő volt, sütött a nap, és csak a szél volt csípős hideg. Ahogy haladtam a kocsival, láttam hogy a suli kviddics csapatok, repkedtek fent. Most nem edzésen voltak, csak múlatták az időt ahogy a többi diák.
- Miharu! Miharu! Leviszel minket a városba? - jött hirtelen egy másodéves lányka. Én csak megállítottam a lovakat, és leszálltam.
- Na gyerekek, pattanjatok, és amint beértünk, vendégeim vagytok, egy vajsörre a fogadóban. - mondtam mosolyogva mire mind örömtelien éljenzett. [...]
Ahogy beértünk, a fogadónál megálltunk és lesegítettem őket. Persze ők meg nekem segítettek a ládákat és rekeszeket.
- Noah! Ezeknek a vakarcsoknak én fizetem a mai vajsört. - mondtam ahogy lepakoltam a pult mellett.  
- Rendben Miharu, remek úgy látom most is szép az áru. Tőled mindig nagyszerű alapanyagokat kapunk. - mondta a pultra könyökölve ahogy rám mosolygott.
- Megteszem amit tudok. A kölykök vajsörét vond le, a mai szállítmány árából. - mondtam én is mosolyogva ahogy a pult mellett leültem, egy székre.
- Rendben, Maru, az a fickó a napokban érkezett, és utánad érdeklődött. Nem tudtam mit mondjak neki. - mondta mire hátra pillantottam, egy fekete hajú férfi ült az egyik asztalnál.
- Nyugi ismerem őt. - mosolyogtam rá, majd elindultam felé. - Mi szél hozott erre a rideg vidékre Dan? - kérdeztem tőle egy mosollyal.

Ahogy az aztalnál ülve gondolkodtam, hirtelen egy csapat gyerek rohant be a fogadóba utánnuk, pegig egy hosszú feketehajú nő, fekete nadrág, és csizma volt rajta fehér ingel, és fekete kabáttal. Haja ki volt engedve, és lágyan omlott vállára és hátára. Szinte ragyogott a mosolya, Csak úgy mint gyönyörű szemei. Már el is felejtettem, hogy milyen szép. Mikor megindult felém, hirtelen, azt sem tudtam mit tegyek. Majd mikor oda ért felkeltem a helyemről, hogy megadjam neki a kellő tiszteletet.
- Szervus Miharu. - köszöntem neki mosolyogva, de nem tudtam hogy reagálna ha megpróbálnám megölelni. - Csak gondoltam megnézem milyen hely ez a Svalbard. És remélhetőleg kapok munkát, még itt vagyok. - mondtam neki mosolyogva.
- Veled minden rendben van? - kérdeztem tőle kíváncsian.

Miután a kis útonállók, felkéredzkedtek a kocsira levittem őket is a faluba. Majd a fogadóban meghívtam őket, egy vajsörre mikor is Noah a fogadós felhívta a figyelmemet, egy idegen férfira aki engem keresett. Megnyugtattam hogy minden rendben van hisz én felismertem. Gyerekkori jó barátom volt, és meglepett hogy itt látom, de ugyan akkor örültem is neki. 
- Velem minden rendben.  Sok a dolgom mint általában, de legalább sose unatkozom. - mondtam neki mosolyogva. 
- Ha gondolod beszélek pár emberrel hátha tudnak valami munkát adni. - mosolyogtam rá ahogy leültünk az asztalhoz hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. 
- Otthon minden rendben van? - kérdeztem tőle kíváncsian. Évek óta nem jártam odahaza.

Mint mindig most is nagyon kedves. De szokatlan tőle ez a vidám mosoly és ragyogó arc. A nagynénjétől tudom mi történt és hogy a múltja jó részét elfelejtette, de akkor is, mintha valami megváltozott volna. 
- Ugyan hagyd, csak megoldom magam is. De köszönöm hogy felajánlottad. - mosolyogtam rá. - Igen minden rendben van, a szentélyt teljesen sikerült újjá építeni, és sokkal biztonságosabb lett. - meséltem neki, nyugodtan.

- Még mindig nem kérsz a segítségemből? Úgy látszik nem csak én vagyok itt makacs. - vigyorogtam rá. Olyan jó barát volt régen, nem is értem miért hanyagoltuk el így egymást. És örültem volna ha itt marad, és újra jóban lennénk. Majd hirtelen az órára pillantottam. 
- Jajj nekem, mindjárt elkésem, ne haragudj Dan, de rohannom, kell. Mit szólnál ha valamikor átjönnél vacsorára? Hanae és Kai biztos örülnének egy látogatónak, aki végre nem a suli diákjai. - mondtam neki mosolyogva ahogy felkeltem, és miután betoltam helyére a széket, a háttámlára támaszkodtam.

Csak elnevedtem magam mikor kijelentette, hogy én is makacs vagyok. Ami tényleg igaz volt. Gyerekként mindig bajba kerültünk, mert soha nem hagytunk annyiba semmit és folyton versengtünk. De ennek az időnek régen vége, és azt hittem elveszett az a Tara akit akkor ismertem. Még is évekkel később most itt ül előttem, és szinte ragyog a boldogságtól. Nem gondoltam volna hogy az a vámpír ennyire boldoggá tudja majd tenni. De úgy látszik tényleg így van. Gondolkodtam, mikor hirtelen megszólalt és felpattant. 
- Persze szívesen meglátogatlak. - mondtam, de hirtelen elhallgattam mikor meghallottam a két nevet. Szóval gyerekeik is vannak? Akkor esélyem sincs már nála. A gyűrű a kezén pedig azt bizonyítja, hogy házas. Lehet kár volt ide jönni. Gondolkodtam szomorúan, de még is rámosolyogtam ahogy felkeltem. 
- Nagyon vigyázz magadra, és remélem még össze futunk a napokban. - mosolyogtam rá kedvesen. És végig néztem ahogy a búcsúzás után elhagyja a fogadót.

// ZÁRÁS //

Jó volt hallani a nevetését és hiába, hogy csak egy rövid ideig, beszélhettünk, nagyon is jól esett. És végre egy ismerős arcot is láthattam, ott ahol jóformán csak idegenek vesznek körül. 
- Te is vigyázz magadra Dan, és biztos összefutunk, ne feledd el kell jönnöd vacsorára hozzám, sokat fejlődött a főző tudományom. - mosolyogtam rá, majd óvatosan megöleltem, végül elhagytam a fogadót, hogy elmenjek a gyerkőcökért és haza vigyem őket végre.