Vadőrlak

A nagynéném, elég dühös volt mikor azt a csontsárkányt üldözőbe vettem. De akkor sem hagyhattam, hogy a Kristály templomot, megtámadja. És mikor veszi már végre észre, hogy nem vagyok már kölyök? Lehet nem bírok még átváltozni, de igen is tudok harcolni. És nem elég, hogy korlátozta a kastélyból való kijárásomat, a büntető munka az, hogy segítsek Tarának a vadőrlak körül, és ellenőrizzük az orrvadász csapdákat. Mikor oda értem a házhoz, senki nem volt még ott. A két clydesdale nem volt a helyén, úgy hogy tudtam, a nő még a városban van.
- Szia Madness, jól egyedül hagytak téged is. - Léptem oda a hó borította legelőhöz. A hatalmas fekete ló felemelte a fejét, majd oda sétált hozzám. Kedvesen kezemnek dörgölte orrát, majd a zsebeimet kezdte kikutatni. - Haspók, nyugi hoztam a kedvenc cukorkádból. - mondtam és elő halásztam néhány szem almás cukrot.

Szokásomhoz híven bajba keveredtem, a kíváncsiságom miatt. Mivel érdekesebbnek találtam a Sötét erdőt, a suli helyett, úgy gondoltam kicsit szétnézek odabent. Tudom, tudom, hogy tiltott hely a diákoknak főleg egy elsősnek, de kíváncsi voltam mit találok ott. Csak sajnos az egyik őrdémon elkapott, és egyenest az igazgató nő elé vitt. Furcsa mód nem volt dühös, de a büntetésem az volt, hogy segítenem kell a vadőrnek. Bár ez nem igazán tudtam mit is jelent. Ahogy oda értem, láttam egy vörös hajú lányt, a karámnál és egy nagy fekete lóval játszott. Ismerős volt és mikor közelebb léptem, akkor láttam, hogy ez az a lány aki az igazgatónővel igazán hevesen veszekedett. Vagy is inkább ő volt hangos, nem a nő. Mintha azt a nőt semmivel sem lehetne felbosszantani. Félelmetesen higgadt volt. 
- Szia. - köszöntem neki halkan, ahogy kicsit távolabb megálltam tőle.

Elég hosszú volt a mai nap, és még koránt sem volt vége. Reggel újabb adag árut vittem a fogadóba, utána a mágikus elkészítőbe mentem, elvégre ott is dolgoztam, mint óvónő, most pedig a gyerekekkel, együtt tartok, hazafelé, és ha meg nem pillantom a két diáklányt a lovam karámjánál, el is felejtettem, volna, hogy ma érkezik a két jómadár hogy letöltse a büntető munkájukat. Nagyot sóhajtottam miközben megállítottam a lovakat, a gyerkőcök meg leugrottak a kocsiról. 
- Riel! - szaladtak oda a vöröskéhez, én meg csak jót mosolyogtam. Cardriel sokat van itt, és nem azért mert büntetésben, van. Általában önként jön segíteni, a kertben, és a varázslények körül, cserébe tanítom amire csak tudok egy félsárkányt, és sokszor itt tölti az éjszakákat. Imádja a gyerekeket, és a két rosszcsont is őt. 
- Sziasztok. Riel, megint összevesztél Arcana igazgatónővel? - kérdeztem tőle egy félmosollyal, majd a szőke kislányhoz fordultam. 
- Üdvözöllek, Saruwatari Miharu vagyok, az iskola vadőre. Téged még itt nem láttalak. - mondtam ahogy felé nyújtottam a kezemet.