MAGISK Mágus és Boszorkányképző Iskola
Üdv az oldalon! Csatlakozz hozzánk bátran.

MAGISK Mágus és Boszorkányképző Iskola

:1052786352
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Mágikus rét

Go down 
SzerzőÜzenet
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 26
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Mágikus rét   Kedd Okt. 28, 2014 12:45 pm

Kellemes tavaszi napokon vagy éppen nyári délutánokon ezernyi és még egy virág színessége, pompája tölti be eme kicsinek nem mondható teret. Amerre látsz csak virág és fű, melynek illatát feléd sodorja a szél, ha fúj, vagy mely még esténként is élettel teli. Találhatsz a pipacstól a százszorszépig minden féle-fajta vadvirágot és nemes fajt, biztosan, hogy kedvencedet is fellelheted, ha szemfüles vagy. Egyfajta halk moraja van, az élet zaját lehet hallani, hiszen még a méhecskék is zümmögnek. Él ezen a tájon megannyi pillangó, s ha jó az idő kedvedre játszadoznak egymással, illetve a késői órákban a szentjánosbogarak is vígan döngicsélnek. Virágkoszorút készíthetsz és vihetsz a szobádba is belőlük, hogy feldobjad vele az összképet, akár romantikus kirándulást is tehetsz kedveseddel vagy éppen legjobb barátoddal csinálhatsz egy teadélutánt vagy egyszerűen elköltheted uzsonnádat is. Mikor ősszel ezek a növények elnyíltak és szintén fúj a zord őszi szél, virágszirmokkal tölti be a térséget. Na de nem mindig ilyen mesébe illő, avagy idillikus ez a kép. Télen bizony lehangoló is lehet a monoton egyszínű fehér táj. Ilyenkor előbújnak otthonaikból az állatok élelem után kutatva. Bármikor kijöhetsz ide, ha magányra vágysz, de társaságban is, mert a madarak csicsergése és boldogsága feldobja még a legszomorúbb embert is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raven
Démon
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Apr. 08.
Age : 694
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 2:20 pm

Miután kellőképpen meglepődtünk a hirtelen jött fénytől, elindultunk a sötét folyosókon. Kint mindent fehér fény borított, de bent mintha sötét éjszaka lett volna. Így Sophie kénytelen volt használni a kék lángot. Én nem akartam megidézni a tüzet, mert ránézve veszélyes lett volna. Íg csak nyugodtan sétálltam mellette, és mindenre figyeltem. De valami nagyon furcsa volt számomra.
- Figyej csak hallod? Vagy érzed ezt? - kérdeztem tőle ahogy megállítottam. A furcsa hangokon kívül semmit nem hallottunk. És nem éreztem az emberek vagy bárki szagát. De még egy erőfoszlánt sem. - Olyan mintha egyedül lennénk az egész épületben. - tettem hozzá ahogy újabb ajtót nyitottam ki a földzinten. Ilyenkor rengetegen szoktak lenni az étkezőben, de most senki nem vot ott. Se máshol. És a bejárathoz érve megcsapott minket a hideg szél. A bejárati ajtóhoz mentem, és ahogy meglendítettem a kezem feltárult előttünk a hatalmas kétszárnyú tölgyfaajtó, mit sárkányok díszítettek. Eléggé meglepődtünk mikor az út két oldalán megláttuk a töklámpa alakú jégszobrokat. És az égen egyre csökkent a fény ami egy idő után egy pontba öszpontosult.
- A mezőre vezet. Egyenlőre nem érzem hogy veszélyben lennénk. Mi legyen? Kövessük az utat? - kérdeztem tőle, hisz nem akartam bajba rángatni. Döntse el ő mit akar egyáltalán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 26
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 2:37 pm

Ahogy haladtuk folyosóról folyosóra, Raven felhívta figyelmemet egy fontos apróságra. Lehunytam szememet, és mélyet szippantottam a kastély levegőjéből. Semmit nem lehetett érezni, rajtunk kívül. 
- Ezt nem csinálhatta egy diák sem. - mondtam ahogy kipattantak szemeim. Az előcsarnok és az étkező kongott az ürességtől. Feljebb emeltem a lángot hogy nagyobb teret világítsak be, de a festmények és a folyton mozgolódó szobrok és a nyafogó szellemek sem voltak sehol. Nagyon gyanús volt az egész és mikor Raven kinyitotta az ajtót, eléggé megleptek a jégszobrok, és a fény az égen. Eléggé bántotta a szememet, de nem foglalkoztam vele. Mikor a démon aggódva rá nézett én csak megvontam a vállam és elindultam követve a szobrok által mutatott utat, kezemben továbbra is a lánggal, hogy megvilágítsam az utat, bár néha megremegett a szélben. 
- Engem csak az zavar, hogy hiába hogy itt hamar leesik az első hó, jóformán már az ősz elején, de ki állította a szobrokat és mi a céljuk? - kérdeztem kíváncsian a mezőre menet. Közben alaposan megnéztem a jégszobrokat. Szinte a hajam is égnek állt tőlük, és a hideg futkosott a hátamon, még vámpír létemre is.

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Venom grófnő
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2014. Nov. 09.
Age : 261
Tartózkodási hely : Mindenhol

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 3:21 pm

Halloweeni kavalkád
magán kaland Sophie Lee & Raven számára


Hanguletzene3

Lehet nem tévedtek abban, hogy csak egyedül lennétek az épületben?
Nos, igen... jelenleg nagyon így fest a dolog. A bizarr hangulatra viszont nem ez tesz rá,
s a szobrok, hanem az, mikor kiértek a Mágikus rétre.
A fénycsóván belül egy férfi tengődik. Előtte egy ismerős alak. Mindketten egymással szemben lebegnek a levegőben, kibontott szárnyakkal. Kinek sötétkékes, kinek hófehér.
- Még hogy én reagáltam túl! S lásd meg, te vagy a fénynek előidézője, kedves "Iskolapszichológus Asszony"!
- Meglehet, ám csupán azért, mert jelenléteddel fenyegetni merted az épület épségét.
A fenti párbeszédből vehettek ki foszlányokat. Következőleg a hölgyemény egy katanát idéz meg. Vajon mire készül? Közbeavatkozni lehetetlen, mert a jelenetet egy különös védőmező veszi körül, amit már pusztán a megközelítéssel háborgattatok.
Azt se felejtem el megemlíteni, hogy itt összpontosul a hideget előidéző jelenség. Ha csak nincs immunitásotok, netán külön varázsigétek, hamar megfázhattok a feltámadó szélben, és az is riadalmat okozhat, miképp talpatok alatt hó ropog. Annál mélyebben pedig csak a jégpáncélt lelitek fel.
Viszont még nincs vége! Mindemellett a töklámpás szobroknak mozdulatlannak kellett volna maradniuk, nem? Akkor miért vettek körbe titeket? Hajjaj, lehet a védőmező hatása. Lehet az is, hogy nem az ő kezük van a dologban. Megannyi kérdés merülhet fel bennetek, amit talán én magam sem látok. Figyeljetek, hogy most nincs sok beszédnek helye. A tettek jobban fognak beszélni, akárcsak reakciótok erre az egész kavalkádra.

_________________
Képzeld el, hogy este, lefekvéskor, a halál odaül az ágyad szélére, és azt mondja, eljött érted. Vajon lelkesen megfogod-e a kezét, ha hív, és örülsz-e neki, hogy megment mindentől, amiben élsz? Szívesen elmennél vele? Ha igen, ez azt jelenti, hogy nincs túl nagy életkedved.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raven
Démon
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Apr. 08.
Age : 694
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 3:55 pm

Mivel ő elindult íy én is követtem őt elvégre nem hagyhattam magára, mert a végén még baja esik. Furcsa volt, hogy a hó alatt csak jég volt. Nem volt jellemző az ilyen hideg idő, még itt sem ekkortályjt. Védő pajzsot kellett magunk köré emelni, hisz hiába voltunk inmunisak a hidegre nem volt kellemes a csípős hideg szél. Ahogy haladtunk, hirtelen megpillantottam a fénycsóvában, két alakot. És az egyikük elég ismerős volt.
- Te, Sophie, az a nő nem a te angyal barátosnéd? - kérdeztem tőle ahogy megérintettem a vámpírnő vállát. Elég érdekes látvány volt miután, megidézett egy katanát.
- Hű de harcias, amúgy még is min mehet annyira a vita? Mit akart tenni az idegen? - gondolkodtam hangosan. - Mind egy angyal partiba démon nem szól bele. - mondtam felemelve kezeimet és vállat vontam. Marhára nem érdekelt min vitatkoztak. Nekem csak az volt fontos hogy Sophinak ne essen baja. Közben persze számítottam a vámpírhercegnő elégedetlenségére elvégre régi ismerőséről volt szó na de akkor is. És a következő pillanatban feltűnt hogy a szobrok, mintha körbe vettek volna.
- Figyelj csak hercegnő, ezek a szobrok mintha elmozdultak volna. - mondtam ahogy megfogtam állát és az egyik vigyorgó tök felé fordítottam fejét, hátha így abba hagyja a velem való morgását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 26
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 4:09 pm

Kiérve a rétre, Raven védővarázst bocsájtott ránk, hisz tombolt a szél. A jég miatt meg néha meg - meg csúsztam. Sajnos még nem voltam elég ideje vámpír, hogy elsajátítsam a levitációt, pedig nevelőanyám, nagyon igyekezett tanítani. Figyeltem a két alakot és próbáltam valamit kivenni beszédjükből de nem igazán ment. És a démonka hívta fel ismét a figyelmemet mikor a vállamra rakta a kezét.  
- De az Haku. Még is mit művel? - lepődtem meg mikor felismertem. Majd még jobban mikor megidézett egy kardot. - Még jó hogy megtanítottam bánni vele. De mióta ilyen agresszív Ő? - néztem a kitárt szárnyú angyalt, majd tekintetem a démon felé kaptam. Összezártam tenyerem és a kék lángocska elaludt, majd elkaptam inge gallérját az egyik kezemmel. 
- Na ide figyelj édes, akármit is mondasz igen is segíteni fogsz neki. Haku olyan számomra mintha a nővérem lenne. Ha ő nincs talán túl sem élem azt az időszakot, és ön kezűleg vetettem volna véget az életemnek. Úgy, hogy nem fogod kihúzni magad a harc alól. És törd a fejed hogy segíthetnénk Hakunak, vagy tudod jól hogy én fogom törni a te fejed világosan... - folytattam volna de államnál elkapott, és a szobrok felé fordította fejem. 
- ...beszéltem... - nyögtem ki végül de már nem tudtam mit gondoljak az egészről. Csak egy dolog járt a fejemben de az nagyon. - ÚTÁLOM A HALLOWEENT!!!! - kiáltottam szinte a hajamat tépve, és figyeltem hogy a szobrok vajon merre fognak mozdulni, vagy hogy támadnak - e.

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Venom grófnő
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2014. Nov. 09.
Age : 261
Tartózkodási hely : Mindenhol

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 4:47 pm

Halloweeni kavalkád
magán kaland Sophie Lee & Raven számára


Hanguletzene4

Haku felfigyel a jelenlétetekre, már csak ezért se akarja, hogy közel kerüljetek hozzá. Arról nincs pontosan fogalma, kik is vagytok, de hát az angyalnak ez ugyanúgy megóvandó életeket jelent! Erre fel hát a megidézett katana, mint fegyver.
- Számoljunk le, Jégsárkány!
- Rendben. De közben őket se hagyom időtöltés nélkül! Egy utolsó szórakozás mindenképp kijár!
Felettetek összecsap a két teremtés. Ütközésüket hatalmas robaj kíséri, de elég messze vannak tőletek, így a lendületük maximum meglökni tud. A szobrok a hónak köszönhetően stabilak maradnak, s amint Sophie felkiált, a sárkány csettint fentről,
és három szobor oldalról megrohamozza őt. Ajjaj Raven, te sem maradsz játszópajtások nélkül!
A többség téged vesz célba, már csak démoni aurád miatt is. Úgy tűnik, felettébb vonzónak találnak általa.
A "töklámpások" ugrálva közelítenek meg titeket, majd ha elértek, megharapnak.
Mindezt elég gyengén teszik, de azért valljuk be, mindenhogy kellemetlen! Főleg,
hogy ott érnek, ahol tudnak.

//Megj.: Rátok bízom, miképp számoltok le velük. De vegyétek figyelembe, hogy ezek jégből vannak, amihez hozzájön, hogy valami különös mágiával vannak megtöltve. Immár az is kiderült, ki mozgatja őket a távolból, őt viszont nem tudjátok megközelíteni az előző mesélői körben említettek miatt. Ráadásképp el van foglalva már az angyallal, akinek a munkájába ha beleavatkoztok, ki tudja, mi történhet még! Szóval csak óvatosan.//

_________________
Képzeld el, hogy este, lefekvéskor, a halál odaül az ágyad szélére, és azt mondja, eljött érted. Vajon lelkesen megfogod-e a kezét, ha hív, és örülsz-e neki, hogy megment mindentől, amiben élsz? Szívesen elmennél vele? Ha igen, ez azt jelenti, hogy nincs túl nagy életkedved.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raven
Démon
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Apr. 08.
Age : 694
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 5:04 pm

Mint sejtettem Sophie nekem ugrott, de csak halványan mosolyogtam rá. Imádtam mikor dühös volt, hisz ilyenkor szinte szikrákat szórt a szeme. Mikor is észre vettem, hogy a töklámpások, körbe vettek minket. Erre persze a nő is elhallgatott, hogy gondolkozzon, de hirtelen felkiáltott, hogy utálja a halloweent.
- Miért szerintem tökjó. Ijenkor még én is az eredeti alakomban lébecolhatok az emberek közt és senkinek sem tűnök fel. - mondtam nyugodtan, mire a töklámpások nagyrésze nekem rontott. Bár az én hercegnőmet sem hagyták ki a mókából.
- Úgy látszik a démoni aura vonza őket. Csak azt tudnám, hogy egy jégsárkány miért akar az iskolára támadni. - mondtam ahogy mindkét kezemben tűzgömbök jelentek meg és azokat hajigáltam a szobroknak, és amelyiket eltaláltam az darabokra robbant. De mikor nem figyeltem az egyik bele harapott a lábamba és nem akart elengedni.
- Nem mész innen?! - morrantam, és oldalamra csatolt kardomat előhúzva, szétvágtam a szobrot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 26
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 5:15 pm

Raven marha viccesnek tartotta magát de abban igaza volt, hogy vajon miért támadt az iskolára egy jégsárkány, hisz saját fajtája ellen támadt ezzel. 
- Ezt majd beszéld meg az igazgatóval. Ő biztos tudni fogja, de jó lenne segíteni, Hakunak, mielőtt baja esik. - mondtam ahogy szabad kezemet ökölbe szorítottam. - Ictum - kiáltottam és kezemet az egyik lámpás felé lendítettem amitől, messzire repült. - Expulso - suhintottam a pálcával egy másikra és darabjaira robbant, így kettővel sikerült végezem de nem láttam a harmadikat, és jobban lekötötte a figyelmemet, az angyalka harca. Majd hirtelen éreztem hogy valami közelít felém és mikor megfordultam pont rám akart ugrani a tökszobor. - Caedo - kiáltottam ahogy szabad kezemmel úgy suhintottam mintha kard lenne nálam, és egy vörös villanás kíséretében, ketté hasadt a szobor. Láttam hogy Raven is egész jól boldogul, így csak azt kellett kitalálnom hogy segítsünk Hakunak. 
- Raven valahogy fel kell jutnunk. Ekkora szélben mennyire tudsz repülni? - kérdeztem tőle kíváncsian. 


Spoiler:
 
Spoiler:
 
Spoiler:
 

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Venom grófnő
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2014. Nov. 09.
Age : 261
Tartózkodási hely : Mindenhol

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 6:16 pm

Halloweeni kavalkád
magán kaland Sophie Lee & Raven számára


Hanguletzene5

Kinek hogy, de sikerül darabokra törnie a szobrokat. Győzedelmeskedtek, a sárkány kezében ott lenne a lehetőség, hogy újraépítse őket, mégsem folyamodik ehhez. Helyette az lesz nálatok az új napirendi pont, miképp juthatnátok fel az angyalékhoz. A repülés kitűnő ötletnek ígérkezik Sophie, s amennyiben Raven fel bír téged röpíteni, jó darabig semmi sem gátol titeket a haladásban. Azonban tudjátok, hogy van ez. Sosem lehettek elég óvatosak, így ha sikerült megoldani a problémát, s viszonylag közel kerülni hozzájuk, jobb is hátrálásba kezdeni.
Ugyanis a férfi épp egy ütésbe sűríti mágiáját, mellyel reményei szerint leszedheti Hakut. A lány kardját vízszintesen, élével lefelé tartja, s ő se hagyja töltetlenül a fegyvert. Megvédi magát, az ütés okozta lendületet szertefoszlatva, amiből kijut nektek egy erősebb lökéshullám képében. Némi havat is felkavarnak, de amint feloszlik körülöttük a pár pillanatig bezavaró takaró, a vámpírhercegnő felismerhet még valakit. El is borzadhat.
Drága jó - vagy talán már nem is olyan jó? -, egykori szeretőd néz vissza rád. Szomorú mosoly fut végig az arcán, s undor, mikor tekintete a téged vigyázó démonra téved.
- Elég volt ebből... Tudod - fordul az angyal felé - Nem akartam az iskolát veszélyeztetni. Az Ő döntésképtelenségéből lett elegem, meg leginkább önmagam tehetetlenségéből. Szomorú vagyok, hogy így végződött. Eldobva, hátrahagyva, válaszok nélkül tengődve gyötrődtem sokáig. Ha tehetném, arra a sorsra jutnék, mint a félvérek. De képtelen vagyok megtenni, ezért kérlek meg rá téged, Hiroshi Haku.
Az angyal elborzad, ám nem mutat belőle sokat. Inkább szomorúság csillan meg szemeiben. Lehajtja a fejét.
- Értem. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Elvégre ha minden rosszra is fordul, mindig van, ki vezessen - nyújtja ki balját. A sárkány ellenkezik, visszatolja a felé érkező, meleg kezecskét. Némán bólint, majd keserűen felsóhajt.
- Jó móka volt ez így. Valamiképp szembenéztem a saját birtoklóvágyammal. Valamiképp, ezen a napon visszafizettem azért, mert a nő akit szerettem, válaszok nélkül hagyott. Talán ez fájt a legjobban. Most pedig adott egy választási lehetőség. De ne várass. Csapj le rám, s... -
- kérlek téged, váltsd meg sorsomat! ... Takarjon melegen a hó, Steven Blackfield....
Haku átszúrja a férfi mellkasát. Nem nehéz, elvégre ha hiszitek, ha nem, emberi formában volt mindvégig (a szárnyakat leszámítva). A férfi szemhéja elnehezedik, teste lassan lecsúszik a pengéről, s remény veszetten száll lefelé.Végül az angyal melegsége által jéggé dermed, s fénylő szilánkokká esik szét. Mondhatni eggyé válik elemével, békére talál.
Hátborzongató egy jelenet, meg talán a legbizarrabb, amit valaha láthattatok. A sárkány életerejéből tartotta fenn mindazt, amit tapasztalhattatok. Élete véget értével azonban megszűnőben a hó, a jég olvadóban, az fényviszonyok is normalizálódni látszanak. Haku leereszkedőben van, és int nektek, hogy kövessétek. Ezek után elhihetitek, sokat tud. Nem csak különös harcképzettsége miatt, az esetet illetően inkább. Ha nekiszegezitek kérdéseiket, a tőle telhető legkomolyabb, legtisztább választ fogja nyújtani.

_________________
Képzeld el, hogy este, lefekvéskor, a halál odaül az ágyad szélére, és azt mondja, eljött érted. Vajon lelkesen megfogod-e a kezét, ha hív, és örülsz-e neki, hogy megment mindentől, amiben élsz? Szívesen elmennél vele? Ha igen, ez azt jelenti, hogy nincs túl nagy életkedved.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raven
Démon
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Apr. 08.
Age : 694
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 6:50 pm

Mután végre megszabadultam én is a szobroktól, Sophi azt akarta tudni felbírom - e vinni.
- Meglehet, de nem tartom jóötletnek. Veszélyes lesz. - mondtam ahogy megfogtam szabad kezét. Tudtam hogy úgy sem tudom visszatartani. Mikor megfogja a kezemet, megjelennek hatalmas fekete szárnyaim, és szarvaim. Teljesen átváltoztam, majd fellendültem, ahogy aurámmal körbe vontam őt is hogy lebegni tudjon.
- Vigyázz! - rántottam szorosan magamhoz, mikor a lökéshullám megindult felénk. Szárnyaimmal vontam körbe hogy neki ne essen baja, de még épp időben megtudtam állni hogy a földbe csapódjunk. Újra megpróbáltam közelebb menni hozzájuk, mikor ráismertem, arra ki annyit bántotta Sophiet. Annyiszor kergette a kétségbeesésbe, és törte össze szívét. Nem tudtam rá csak gyűlölettel gondolni, hisz egy csodát tudhatott a magáénak, és mig is eldobta magától. Én csak álmodhatok róla, hogy úgy néz rám ahogy őrá, úgy mosolyog rám, ahogy rá, vagy, hogy úgy szeressen engem mint azt az alakot, ki csak fájdalmat okozott neki. De mindezek ellenére tovább szereti őt, pedig fél az újabb csalódástól. Láttam a vámpírhercegnő arcát, mikor felismerte. Így megdöbbenve még sose láttam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 26
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Csüt. Nov. 02, 2017 7:22 pm

- Ha valami veszélyes mikor állított meg? - kérdeztem tőle, miközben megragadtam a kezét és elindultunk fölfelé. Bizsergett a bőröm, ahogy körbe vett az aurája, szinte már égetett. Láttam ahogy Haku védekezik, de mi is kaptunk belőle egy adagot, amitől a démon védett meg de hirtelen megindultunk a föld felé. 
- Raven jól vagy? - kérdeztem tőle mikor ismét visszatértünk röppályánkra, az előző kis támadást követően. Ahogy egyre közelebb értünk teljesen megdöbbentem. Hisz Steven volt előttem, amit lehetetlennek tartottam, hisz ő sose támadta volna meg az iskolát. Ennyire félre ismertem volna? Ez lenne az igazi énje? Gondolkodtam ahogy rideg kék szemeit figyeltem. 
- Steven, mit csinálsz?! - kiáltottam felé de rám sem nézett. Végig Hakuhoz beszélt de tudtam jól, hogy nekem szól. Engem tart felelősnek, azért amit tett, majd megkérte a nőt hogy végezzen vele. 
- Haku ne tedd!!!! - kiabáltam, de mintha ott sem lettem volna. Próbáltam kiszabadulni a démon fogásából bár tudtam akkor lezuhanok, de nem érdekelt. Hiába könyörögtem, az angyal megtette mire Steven kérte. Végig kellett néznem ahogy meghal. 
- Ne ez nem lehet! Raven engedj el! Engedj már el... - mondtam dühösen de nem volt hajlandó elengedni. Egyenesen a föld felé vettük az irányt, de láttam hogy foszlik szerte Steven teste. Mikor talajt értünk nem voltam képes megtartani magamat szinte azonnal térdre rogytam az olvadó hóban. Az apró kis kristályok is eltűntek és minden kezdett a helyére állni. 
- Az én hibám, miattam tette... - suttogtam magam elé, hisz tudtam én hagytam válaszok nélkül aznap, mikor találkoztunk. De nem gondoltam volna, hogy ez miatt a sulira is képes lesz rátámadni. 
- Még is mi volt ez? - néztem a nőre. Égett a szemem a könnyektől, amik megállíthatatlanul törtek elő. Olyan volt mintha egy gát szakadt volna át, amit túlterheltek, és nem bírta tovább.

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Venom grófnő
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2014. Nov. 09.
Age : 261
Tartózkodási hely : Mindenhol

TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   Pént. Nov. 03, 2017 4:07 pm

Halloweeni kavalkád
magán kaland Sophie Lee & Raven számára

Hanguletzene6


Sophie, Haku hallja a hangodat, azonban lassabban éri őt el, mint vissza tudná fogni magát. Ezért a baj biztosan megtörténik, aminek utóhatásait már tisztáztam.
Később, mikor már földet értetek, aranyszínben felragyog az angyal kardja, és Stevenhez hasonlóan szertefoszlik. A cselekvést mélabús sóhaj kíséri. A lány először félve néz szemedbe, ám a könnyeid láttán erőt vesz magán. Így sikerül határozott hangjára lelnie.
- Sejtette, hogy a nő akit szeret, ott lakozik benned. De képtelen volt eldönteni, vajon múltbeli énedért érez -e erős vonzalmat, vagy valaki iránt, aki fellelhető önmaga pajzsa mögött? Hosszú ideig gyötörte magát sötétebbnél-sötétebb gondolataival, majd elkezdett hozzám bejárni segítség gyanánt. Makacs jellem volt, s noha szívesen dolgozott velem, nem tudta megfogadni azt, mi szerint ha sokat bombázza lelkét, attól csak ő fog tönkremenni. Idővel... A viszonyunk furcsa lett. Kicsit úgy tűnt, mintha más irányból is meg szeretett volna közelíteni, majd megállt volna félúton. Ezt máig furcsállomi, és egyike azoknak, amire soha nem kérdeztem rá. Minden esetre hátra van még a jelen! Khm, tehát. Később belefáradt mindenbe. Kitalálta, hogy megtámadja az iskolát, amit komolyan vettem, hiszen a tervét már csak akkor közölte, mikor jóval előttetek kijöttünk ide, és javában lerendeztünk néhány ütközetet. A suliban így akinek tudtam, elrejtettem a jelenlétét, és ideiglenesen altatóbűbájt bocsájtottam rájuk, ezért tűnhetett olyan kihaltnak az egész. Fogalmam se volt, rátok hatással lesz -e ez az egész, vagy sem. Minden esetre a vége felé csöppentetek bele - meséli egy szuszra. Megáll fél percre, hogy levegőhöz jusson, és összeszedje gondolatait. Láthatjátok az arcán a megviseltséget.
- Én sem számítottam arra, hogy eképp zárulna minden. Az elkallódott lelkeket viszont az angyalok feladata visszavezényelni. Tehát az enyém is - teszi hozzá halkan. Mindvégig téged néz. Ravent se zárja ki, csak nem akarja, hogy a pillantásait esetleg félreértelmezze, lévén, Démon. Bármilyen apró dolog képes lehet konfliktust okozni, szerinte legalábbis. Erre fel az óvatosság.
- De tudod - folytatja, megnyalva ajkait - minden sötét dologban ott lakozik a fény.
Ami viszont tőled függ, hogy feltárásra kerül -e, és bölcsen használatba is veszed, vagy úgy teszel, mintha ott se lenne, és tovább élsz szomorúságodban!

Azzal az angyal búcsút int. Lelép. Ti is elfáradhattatok, vagy legalábbis leterhelhetett a nagy kaland.
Raven, miután a hercegnőd nincs túl jó állapotban, segítesz neki felállni, s kicsivel lemaradva követitek a gondolataiba merülő szárnyast. Visszatértek a kastélyba, ahol minden egyszeriben normálissá válik. A diákok ébredeznek, lassan hangoskodók lepik el a folyosókat. Nincs sötét, se hó.

//Ezennel a kaland lezárult! Köszönöm, hogy végigvittétek! Ha gondoljátok, még írhattok magatok is zárót, arra viszont a továbbiakban már nem fog reag érkezni.
Remélem a kaland nem viselt meg titeket túlságosan.

Jutalom gyanánt fejenként 10-10 halloweeni cukorka üti a markotok, amit maga Venom grófnő csempész a zsebetekbe, lévén, hogy a háttérből mindent szemmel tartott!

Halloweeni cukorka: Ezek piros papírba csomagolt, töklámpás formájú darabok. Az ízük nem a legjobb, ezért nem érdemes sokáig a szájban tartani, lenyelni annál inkább. A hatásuk nem ismert, de más szellemek azt pletykálják, vegyesen okoz beszéd torzítást (állathangokat rendes szavak helyett), szamárfület, vagy ha szerencsétek van, akkor visszapótol némi varázserőt. //


_________________
Képzeld el, hogy este, lefekvéskor, a halál odaül az ágyad szélére, és azt mondja, eljött érted. Vajon lelkesen megfogod-e a kezét, ha hív, és örülsz-e neki, hogy megment mindentől, amiben élsz? Szívesen elmennél vele? Ha igen, ez azt jelenti, hogy nincs túl nagy életkedved.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mágikus rét   

Vissza az elejére Go down
 
Mágikus rét
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
MAGISK Mágus és Boszorkányképző Iskola :: Iskola és az azt körül vevő vidék :: Udvar-
Ugrás: