MAGISK Mágus és Boszorkányképző Iskola
Üdv az oldalon! Csatlakozz hozzánk bátran.

MAGISK Mágus és Boszorkányképző Iskola

:1052786352
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Sophie Lee otthona

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Steven Blackfield
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2015. Apr. 07.
Age : 118

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Szomb. Ápr. 18, 2015 1:31 pm

- Szóval semmit sem változtál *jelentem ki karba font kézzel, szélesen mosolyogva. Olyan komoly, mint amilyennek régebben ismertem... Mikor megmentett a haláltól, s később újra találkoztunk. Sajnos nagyon jogosan van benne az a félelem, hogy elhagyom. Nem egyszer tettem már meg vele, de sosem tudtam neki elárulni, miért, mert nem akartam bajba keverni. Én viszont bajokba keveredtem, s ahelyett, hogy mondtam volna valamit a megnyugtatására, inkább szó nélkül odébbálltam, míg meg nem oldódott a folyamatban lévő probléma.*
- Jó tudni, hogy így látod az aurát. Én is megkérdezhetném, hogyan keveredtél pont ide, vagy esetleg.. azt, hogy hogyan lettél vámpír, mert egyáltalán nem érzem Lincoln szagát rajtad. Sőt, emlékeim szerint ő nem is volt vámpír, de úgy érzem, hosszú ideje voltam már távol, és kicsit lemaradtam a történésekben *dörzsölöm kissé zavartan tarkómat, majd nagyot sóhajtok* - Hmm, én csakúgy vándoroltam *vonok vállat aztán. Persze ez nem a fő ok, de jól sejti, hogy nem is fogok beszélni róla. Legalábbis nem a nyílt utcán, ahol a falnak is füle lehet.* ~Akárcsak Nellondban.~ *A gondolatmenetemet több száz idegen szaga zavarja meg. Szinte már facsarja az orromat.*
- Eewh baszd meg, itt meg lehet dögleni! *jelentem ki, ekkor pillantok meg néhány diákot, akik igen csak nagy szemekkel bámultak rám* - Mi van, nem láttál még embert erre felé? *szólok be, mire térden rúg. A nem kedves fogadtatásért rámordulok, mire hátrébb araszol, s akik eddig nem meredtek rám, most megteszik. A többiek felé egy éles sárkányüvöltést hallatok, majd követem a lányt az ajtó mögött rejlő irodába, miután a szemeimet leveszem egy az őt nemrég letámadó vakarcsról.*
- Nem, kössz *vonok vállat ismét* - Te viszont gondolom válaszokat akarsz. Dobjuk le magunkat, és kezdjük a mese délutánt!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Vas. Ápr. 19, 2015 10:37 am

- Nellondban megsérültem egy küldetés során, de a vámpírok ura Éric angoulême megmentett és ide hozott.* mondtam neki- Csak a szememet forgatom a megnyilvánulására és ahogy az ajtóban állunk egyik diákom térden rúgja a kedves kérdésére mire felüvölt a mellettem álló sárkány. Ez még nem volt elég a lánynak hogy elhúzza a csíkot, de mikor megköszörülöm a torkom, és rá pillantok, már el is illan.*- Gratulálok. Sikerült felbosszantanod a legjobb diákomat. Ami furcsa mert Amdirneth egy elf és nem épp agresszív fajta. Bár lehet a vizsgadrukk teszi. * vonok vállat majd beengedem, és én is leülök.* - Igen kíváncsi lennék merre jártál, és hogy lettél sárkány. * mondtam ahogy vele szemben ültem.*

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Blackfield
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2015. Apr. 07.
Age : 118

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Vas. Ápr. 19, 2015 11:08 am

*Elric Angolérme. Számomra inkább tűnik ilyennek ez a név, mint az-az Angou… micsoda.*
- Szóval, románcba elegyedtél valakivel, aki valami izomagyú nagyúr? *vigyorgok rá szélesen* - Nem hittem volna, hogy már az idősebbekre buksz *bólogatok elismerően, ezután történik a diák incidens. Egy lányka úgy bámul rám, mintha egy E.T lennék az Inuaról. Pedig az csak egy remek kitaláció műve, ahogy a rajta élő gyíkemberek is. Minden esetre nem esik jól, amit tesz, ezért az elijesztés művészetére hagyatkozom.
Nem használ, cserébe egy folttal lesz tarkább a jobb térdem. Enyhén még rajta tartom a kezem, miközben jeges tekintetem a lányra szegezem, s felbömbölök. Érdekes módon nem retten meg. Sőt, olyan, mintha farkas szemezne is velem. De amint Sophie rápillant, rögtön elsuhan, mint riadt méh a virágáról.*
- Szóval tanár is vagy. Mit oktatsz? Hogyan töketlenítsünk le másokat a kocsmában? *érdeklődöm nevetve, végül behúzom a csíkot és ledobom magam a nappaliszerűség kanapéjára.*
- Azt hiszem ha meg tudnál, megölnél *komolyodok el* De azért tűntem el, hogy végezzek magammal. Lizbeth jön a képbe. Nem tudom meséltem –e, hogy elhagyott és ha igen, akkor emlékszel –e még a sztorijára. Annak ellenére, hogy veled voltam, nem tudtam elfelejteni őt. Úgy kísértettek az emlékei, mint gyilkost a megölt áldozatainak képe. Ezért inkább úgy döntöttem, kisétálok a nellondi tengerpartra, és átszúrom magam egy karóval a felkelő Nap fényében. Mindezt meg is tettem, de nem vált be! Meghaltam ugyan, viszont a közelemben tartózkodott akkor egy ismerős, aki régen jó barátom volt, és figyelemmel kísérte az egészet. Ő volt az, aki visszahozott, átváltoztatott, és akit először megtéptem, amint „tudatomra ébredtem” *mesélem, s ajkamba harapva várom reakcióját, amiről már előre érzem, hogy nem lesz jó! Persze, gondolom, nem nevetve egy ilyen sztori után. Már sajnálom, amiért elmondtam! Azt is, hogy egyáltalán megtettem...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Vas. Ápr. 19, 2015 11:47 am

-Nem a szeretője vagyok hanem az örököse. És nem egyszerű nagyúr. Ő minden vámpírok ura. Már vagy hatodjára nyeri el ezt a címet, az ÉJ Királya viadalon. És a neve Éric Angouléme.*mondom és figyelem az incidenst.* - Tanítok én sokmindent. Bájitaltant, ami kiterjed a méregkeverésre. Persze ezt csak azok a diákok tanulhatják, akik részt vesznek az auror kiképzésben. Mugli Harcművészeteket, Aurorokat képzek ki, és a Korpennebb házvezetője vagyok. Valamint a helyi Auror központ Főparancsnok helyettese vagyok. Elégedett vagy a válaszommal Steven? * Kérdezem tőle de még mindig teljesen nyugodtan. * - Tudtommal nem azért jöttünk ide hogy rólam csevegjünk. * Tettem hozzá és végre belekezdett a meséjébe. ~ Valahonnan Sejtettem hogy az a nő áll a dolgok mögött.~ Gondolkodtam ahogy végig hallgattam a sztorit.*-Persze hogy emlékszem. Miután elhúzta a csíkot hozzám rohantál. * mondtam és felkeltem a fotelból hogy az erkélyajtóhoz sétáljak, és kinézzek rajta. A vihar tombolt. Pont úgy mint a gondolataim. * - Mindig is egy barom voltál. És úgy látom nem változtál semmit. Valahonnan sejtettem hogy az a nő áll az eltűnésed hátterében. De nem gondoltam volna hogy megölted magad. * mondtam zsebre tett kezekkel. ~ És én is egy barom vagyok hogy hagytam hogy közénk álljon. Miután vele töltöttem egy éjszakát nem bírtam már ugyan úgy Lincre nézni. Elárultam őt, és nem tehettem jóvá. Talán nem is baj hogy vámpír lettem. Talán ez a büntetésem a tetteimért. ~* Gondolkodtam ahogy kabátom belső zsebéből elővettem a cigit és rágyújtottam. Vállam fölött hátra pillantottam Stevenre. *- Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni.* mondom halálos nyugalommal, és vissza fordulok az ablak felé. Nyugodt voltam pedig a legszívesebben a nyakát kitekertem volna amiért ezt tette. Igen sírni akartam, de már évek óta nem bírtam.*-Ennyi lett volna? Mondjuk jobban eltudtam volna képzelni rólad, hogy egy piszkos ügyleted miatt nyiffansz ki.*tettem hozzá epésen. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Blackfield
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2015. Apr. 07.
Age : 118

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Vas. Ápr. 19, 2015 12:15 pm

- Lenyűgöző *válaszolom úgy, hogy kivehető legyen hangomból az egykedvűség. Majd hiszem, ha látom, addig viszont eszem ágába sincs bevenni, amit Sophie arról az idegenről motyog. Ám amennyiben a kezébe akad valamilyen cikk, vagy kép csevegésünk során, talán hajlandó leszek elgondolkodni a pasi rangjának valóságán.*
- Azt hiszem érzed, hogy az előbbi nem volt jó mese! Az viszont, hogy tanítasz, kicsit érdekesebb *ásítok, majd kitörlöm a szemeimet, miközben azt ecseteli, milyen tárgyakban jeleskedik* - Tudod.. Valahogy sejtettem, hogy ha körülvett eddig is a harcművészet, ezután sem dobod el magadtól *mosolygok aztán rá. Büszke vagyok arra, amit elért! És mélyen tudom, hogy nem változott semmit. Remélem ő is tudja, hogy én sem.. változtam meg.*
- De ja, valóban nem ezért jöttünk ide! Csak jó volt hallgatni téged *mondom őszintén, majd nagyot sóhajtok, és belekezdek a mesémbe. S miután végzek, csendben várom a reakcióját, ami meglepően nyugodtnak hat. Pedig sejtem, hogy egyébként rohadtul nem az.*
- Azt hittem, jobban ki akadsz majd *túrok hollófekete hajamba, és nagyot sóhajtok* - És valahol érzem, hogy sírni tudnál. De úgy nem várok semmit sem. Csak azt vártam, hogy újra átöleljelek majd téged! *törlök ki észrevétlen egy könnycseppet szememből, majd odasétálva mögé, szorosan magamhoz ölelem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Vas. Ápr. 19, 2015 12:36 pm

- Majd egyszer elviszlek Riket av Vampyrerbe, és bemutatlak Éricnek. * mondtam mert sejtettem hogy nem hisz benne.*- Kár hogy nem vagy már vámpír néhány hónap múlva kezdődik az új viadal. Lassan lejár az ezer év.* mondtam továbbra sem mozdulva az ablaktól. *- És miért kéne kiakadnom? Nem én már nem tudok sírni. Eleget sírtam és elfogytak a könnyeim.*mondtam és az sem tud meghatni hogy hirtelen átölel. Ahogy ölelt érezheti hogy tényleg vámpír vagyok mert a szívem már nem dobog. És a testem is hideg akár a jég. Emberi érzelmeket már rég nem voltam képes érezni. *- Elkéstél Steven. Már nem ugyan az vagyok. Nem vagyok képes szeretni, vagy gyűlölni. Ezt mind elvesztettem mikor vámpír lettem. Ebbe bele kell törődnöd. *mondtam ahogy karjai közt álltam.*

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Steven Blackfield
Szellem
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2015. Apr. 07.
Age : 118

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Kedd Május 26, 2015 6:59 pm

- Oké.. Kíváncsi vagyok, milyen az a vénember *felelem bármiféle lelkesedés nélkül, ezután jön az, hogy megölelem Sophie-t, és nem gengedem el.*
- Lehet, hogy nem vagyok az, de szerintem azzá változtatni. Ha meg mégsem, így jártam! A távolból még figyelhetném azt a viadalt. De merre lesz? *érdeklődöm, majd mondandója után áttérek én is a bensőségesebb beszélgetésünkre* - Nem érdekel kifejezetten, minek próbálod beállítani magad! Számomra még mindig emberi vagy, és az maradsz akkor is, ha másodszorra pusztulok meg, ezúttal úgy, hogy fel sem kelek többé...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Kedd Május 26, 2015 7:19 pm

-Több tiszteletet, elvégre a nevelőapámról beszélsz! *mondtam határozottan, hisz jobban tekintettem Éricet az apámnak, mint aki felnevelt. Hisz Újdonsült apám, soha egyszer sem akart harcba kényszeríteni. Nem bántott soha sőt, ha meglát mindig mosolyog, és tényleg lányának tekint. És végül is ő adott új életet, még ha nem is a legjobb megoldást választotta. De már bele törődtem.*
- Ne akarj újra vámpír lenni. Egy sárkány bele halna egy vámpír harapásába ha átakarnák változtatni. * mondtam és az ablakon tükröződő alakunkat figyeltem. Hihetetlen volt számomra a változás, amin mindketten átmentünk. *~Végül is nemrég még ő volt vámpír, én pedig ember. De most nagyot fordult a világ. Hisz én egy vérszívó szörnyeteg vagyok ő pedig egy Jégsárkány. Furcsa hogy nem csontsárkánnyá változott miután feltámasztották. Hisz akkor működött volna rendesen a varázslat, de mintha itt valami más közbe avatkozott volna és megváltoztatta a varázslat kimenetelét. ~*Gondolkodtam ahogy a tükörképét figyeltem. Ha az üvegre tekintett láthatta üres tekintetemet ahogy már képtelen voltam bármi érzelmet mutatni. És az élet legkisebb szirája is kihunyt bennem. *
- A viadal a szigeten lesz. Kívülállókat ritkán engednek be. Csak egy segítő jöhet be a részt vetővel. * mondtam és kibontakoztam öleléséből. Majd újra rágyújtottam csak közben töltöttem magamnak egy lángnyelv whisky.*
- Hiába tekintesz embernek. Rajtad kívül senki sem tekint annak. Mindenki szemében csak egy vérszívó szörnyeteg vagyok. Egyedül egy démon a társaságom aki a komornyikom. Mindenki elhagyott, még te is. * mondtam majd kiittam a poharam tartalmát majd az ablak melletti falna támasztottam a vállam, és a sötét, tájat figyeltem amit csak a hold és a csillagok világítottak meg. *A

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Ravenhart
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 114
Join date : 2014. Oct. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Kedd Okt. 31, 2017 5:15 pm

Lezárva!

_________________
"Most mit vársz? Hogy zokogva boruljak a nyakadba? Vagy hogy hisztizve hordjalak el mindennek?  Ilyen az élet Stev. Emberek jönnek emberek mennek. Én már kezdek hozzá szokni." /Sophie Lee - Steven Blackfieldnek./


"Reménykedni valamiben, majd elveszíteni, az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna."

"Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság."

"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."

"Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte."

"Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raven
Démon
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2015. Apr. 08.
Age : 695
Tartózkodási hely : Svalbard

TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   Vas. Nov. 05, 2017 6:09 pm

Épp Sophie könyvei között keresgéltem, hogy megfelelő bájitalt találjak, arra, hogy is enyhíthetném fájdalmát. Rossz volt nézni, ahogy napok óta gyötörte magát, és sajnos hiába próbáltam vele beszélni, mindig lerázott valamivel. Úgy hogy csúnya dolog de próbáltam valami felejtő bájitalt találni neki. Miközben sorra lapozgattam a régi könyveket, olyan volt mintha valaki figyelt volna. És mikor hátra néztem a frászt kaptam el. 
- Wááh! - kiáltottam fel és háttal neki estem a könyves polcnak minek hatására néhány fentebb lévő könyv jól kupán vágott. Előttem egy magas fekete hajú nő állt állig felfegyverkezve mint mindig.  - Zira, nem szokásod kopogni? - kérdeztem tőle a fejemet dörzsölve, hisz most vágtam fejbe magam. 
- Hol van Sophie? - kérdezte nem túl barátságosan. 
- Valahol a városban, mint az elmúlt pár napban. Nincs túl jól, mióta az - az alak megtámadta a kastélyt és meghalt. A látszat ellenére nagyon kötődik még mindig hozzá, meg valami sráchoz a régi iskolájából. - magyaráztam neki ahogy az utolsó lehetséges könyvet lapoztam fel. 
- Ha felejtőt keresel, akkor keresd meg a A gondtalan felejtés bájitala - nevű italt. De a hátul ütője az, hogy önként kell meginnia. Csak úgy működik hogy amire vagy akire gondol azt fogja elfelejteni. - mondta én meg felhúztam az egyik szemöldököm. - Mind egy én megkeresem, és visszahozom. - mondta majd eltűnt. Én meg fellapoztam a könyvet és meg is találtam amit kerestem, hála Zirának. A leírás alapján úgy emlékeztem ilyet már csinált Sophie az egyik órán és sose dob ki semmit. Így gyorsan lerobogtam, az alagsori laborba ahol Sophie mindig kotyvasztott valamit a tanoncaival, és a szekrénybe kezdtem el kutakodni. Annyira ideges voltam, amiért nem találtam amit keresek, hogy egy vöröses fiolát mérgemben a hátam mögé dobtam, mire az széttört és nagyot durran, lerombolva a labor egy részét. Én csak homlokomra csaptam. 
- Sophie tuti meg fogy nyúzni ezért méghozzá élve. - morogtam nagyot sóhajtva, hisz nem voltak helyreállító varázslataim, elvégre én a romboláshoz értettem, meg a lelkek elrablásához. Végül miután teljesen feltúrtam a szekrényt megtaláltam a kis lilás fiolát és már robogok is vissza mielőtt valaki meg lát, de amikor a betegszoba előtt megyek el akkor látom, hogy Zira támogatja az én hercegnőmet aki nincs valami fényes állapotban. - Mi történt? - rohanok oda hozzájuk egyből, és átveszem azonnal a támogató szerepét, mivel nemes egyszerűséggel az ölembe kapom a karcsú teremtést. 
- Próbálta alkoholba fojtani a bánatát, ami meglepő hogy úgy néz ki sikerült is neki. Annyit ivott, hogy még az ő szervezete sem tudja feldolgozni, emellett, egy átok is szállt rá. Valaki úgy gondolta vicces lesz a bódultság átkát bevetni rajta. Úgy hogy most néhány napig a macskajajjal fog küszködni. - mondta Zira én meg teljesen megvoltam döbbenve. - A doki azt mondta vigyük pihenni, és lehetőleg most ne fogyasszon még vért se. Így vagy úgy de a teste meg fog szabadulni az alkoholtól és az átoktól is. - tette még hozzá, én meg csak az alvó arcát figyeltem, ami teli volt horzsolásokkal. Csak nagyot sóhajtottam, és felvittem szobájába, hogy végre nyugodtan tudjon pihenni. Az biztos volt, hogy másnapra ha felébred nem lesz valami rózsás a helyzete ezek után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Sophie Lee otthona   

Vissza az elejére Go down
 
Sophie Lee otthona
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona
» Daisy E. Sutton otthona
» Maëlys ideiglenes "otthona"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
MAGISK Mágus és Boszorkányképző Iskola :: Iskola és az azt körül vevő vidék :: Harmadik emelet-
Ugrás: