Jégbarlang pub

A Szórakozónegyed emberektől hömpölygő utcáin haladva megpillantasz egy furcsa dolgot. Két tömbház között egy hatalmas, barlangszerű képződmény helyezkedik el. Kellemes illatokat érzel, egyszerre édeset és sósat. Valami képlékeny, füstszerű légtömeg száll ki a barlangból, és csak a belülről sugárzó erős, pulzáló fények mutatják, hogy mi történik odabent. Ha elég bátor vagy, és átsétálsz a füstrétegen, akkor a szemed elé táruló látvány cseppet sem emlékeztet majd egy ókori barlangra. Sültek, grillezett húsok illata csapja meg az orrod, a bal oldalról. Egy csemegepultot láthatsz, ahol pizzaszeleteket, hot dogot, grillezett húsokat és mindenféle rágcsálnivalót találsz, eléggé változó áron. Ha azonban valami édesre vágysz, jobb oldalt egy italos pultot találsz alkoholos és sima koktélokkal is, valamint desszertekkel. Gofri, palacsintatorta és néhány péksütemény és cukrászati különlegesség is megvehető itt, persze jóval drágábban, mint a Kereskedőnegyedben. A két pulttal szemben padok, fotelok és kanapék is vannak, a lehető legfurcsább alakzatokban elhelyezve, erősen elütő színekben.

Az egyik asztalnál ültem, és már azt sem tudom hányadijára töltöm újra a poharamat. Körülöttem a többi asztalnál különböző osztályokról,aurorok tivornyáznak a jól sikerült munka után. Egyik könyökömet letettem az asztalra és megtámasztottam fejemet. A poharamban lévő whisky nagyon érdekes volt jobbra balra forgattam és a csillogást figyeltem. Annyira elmélyedtem, hogy már se az aurorok se a zene hangja nem jutott el hozzám. Folyton csak a múlton járt az eszem és a napokban történteken. És ami a legrosszabb újra eszembe jutott Linc. Az mikor először találkozunk a suli erkélyén. Épp olyan helyet kerestem ahol nyugodtan rágyújthattam anélkül hogy Haku elkapott volna. De mint kiderült nem voltam egyedül. Jól eltársalogtunk akkor és nyugodtan élhettünk káros szenvedélyeinknek. Mindketten ott pöfékeltünk, és elbeszélgettük az időt. Haku persze teljesen ki volt akadva amiért mindketten előtte szivaroztunk. Onnan vonultunk át este a társalgóba. Hihetetlenül eltudtunk beszélgetni. Igazán összeillettünk, én még is mindent tönkre tettem. És most az utolsó személy is akit képes voltam szeretni miattam halt meg. Mondhatni én kergettem a halálba. Igazi szörnyeteg vagyok az már biztos. Igen illik rám ez a név. Egy szörnyeteg. Gondolkodtam, mikor is egy nő ült le velem szemben és elég dühösen pillantott rám. 
- Már csak te hiányoztál, Zira. - morrantam ahogy leküldtem az italt és újra töltöttem a poharat. 
- Szerintem már eleget ittál. És azért jöttem, mert apád hallotta mi történt. Nem akarja, hogy egyedül legyél. Túl sebezhető vagy, és nem akarja, hogy valami bajod essen. - mondta és elvette tőlem az üveget. 
- Tudok én vigyázni magamra, nem kell a testőrség.  - mondtam és utána kaptam, de nem igazán álltam a lábamon. - A szentségit! - morogtam és hátra dőltem a székben. A plafonra néztem és azt éreztem, hogy minden forog körülöttem. 
- Zira, jobb lenne ha haza vinnéd. Olyan mennyiséget ivott meg, amibe egy felnőtt férfi már rég bele halt volna. - jött az öreg csapos, hogy figyelmeztesse a frissen érkezett vámpírnőt. Az csak bólintott, és felkelt hogy felsegítsen. Én csak elrántottam a karomat, mert nem akartam hogy támogasson. Magamon éreztem, a kíváncsi pillantásokat, és hallottam a sugdolózásokat. Egész egyenesen tudtam haladni, de meg kellett küzdenem minden lépésemért. 
- Tom, majd jövök és rendezem a számlát. - mondta Zira és végre kiértünk a pubból. De én már kanyarodtam is a sötét negyed felé. - Te még is hova a fenébe mész? - kérdezte és elkapta a karomat. 
- Haza, elvégre ezt akartad nem? - kérdeztem tőle ahogy újra megrántottam a karomat, de nem álltam valami stabilan és az egyik ház falának zuhantam majd lecsúsztam a földre. 
- Nem oda mész, vissza a kastélyba. Ott majd a doki ad valamit, hogy rendbe gyere és a démon is ott vár téged. Remélem már összecsomagolt, és holnap indulhatunk. - mondta miközben én előguberáltam a cigimet, és rágyújtottam. 
- Nincs nekem semmi bajom, és kösz de nincs szükségem egy vámpírokkal teli szigetre. Elég szörnynek érzem, magam anélkül is. És mint mondtam nincs szükségem testőrségre. - morogtam és feltápászkodva újra elindultam de csak azt éreztem, hogy elkapott és a falnak nyomott, ahogy a karom hátra csavarta. 
- Na, ide figyelj te taknyos kölyök! Évezredek óta vagyok az uralkodó család testőre és bárkivel végzek aki őket fenyegeti. És azt sem hagyom, hogy a család egy tagja bajba keverje magát vagy csak rossz hírét keltse a királynak. Szóval kapard össze magadat, mert amég teljesen talpra nem állsz tőlem nem szabadulsz. Minden lépted figyelni fogom, és nem fogok finomkodni ha letérsz a helyes útról. Világos voltam? - kérdezte dühösen, és hiába próbáltam ellenállni nem ment. Erősebb volt nálam és ő biztos táplálkozott az elmúlt pár hétben, ellenben velem. 
- Rendben csak eressz már el, letéped a karom. - könyörögtem neki, mire elengedett, én meg megfordultam a falnak támaszkodva. Látta rajtam hogy nem vagyok jó passzban, és tudta mit éreztem. Ezért nem mondott semmit, csak átölelt majd vissza vitt a kastélyba ahol egyből a gyengélkedőre tuszkolt be.

Folytatás itt!!!!